Negyedik típusú árvíz
erdon.ro
Rencz Csaba
2011.01.19.
A Pallas Lexikon szerint háromféle árvíz van: a jégtorlódásból, az egyszerre olvadó hótömegből, illetve a nagy esőzésekből adódó. Én – nem szakember módján – egy negyediket is hozzátennék: az emberi butaságból fakadót. Az utóbbi hónapok szokatlan mennyiségű csapadéka okoz az Érmellék egy részén (is) árvizet. Ez így nem is pontos szóhasználat, hiszen folyó nem öntött ki, de a népnyelv a csapadékból és megemelkedett talajvízből álló belvizet is árvíznek említi – a bajban nem ad a nyelvi nüanszokra. A térségben nem volt szokatlan a sok víz, hiszen míg a korabeli Állami Vízügyi Bizottság az 1960–as évek végén nem terelte új mederbe az Ér folyót, és csapoltatta le a lápot, az emberek élete összefonódott a vizivilággal. A természet törvényei elleni hadakozás sosem kecsegtet sikerrel, a lecsapolt területek nem adták a remélt hasznot: a nád és sás nem hajlandó eltűnni, a víz „visszajön” amikor teheti. Ezt tetézte ellenszegülésével az emberi butaság, aminek kárvallottai azok, akiknek a mélyen fekvő területekre építkezési engedélyt adtak, akiknek szántót mértek a sokszor víz alá kerülő területeken. Az eredmény: nedves házfalak, rendszeresen vízzel megtelő pincék, elöntött udvarok, kertek – bosszúság, költség, idegeskedés. Az akkori felelősöket ma már botorság lenne keresni. Ám bűnüket jóvá lehetne tenni, mondják az Érmellék védelmezői: érdemes (természetvédelem) és hasznos (turisztika) lenne a legmélyebben fekvő területen visszaállítani a lápvilágot, a többin pedig megoldani a vízelvezetést. Kétségtelenül nagy munka. De nagy bűnt hogyan lehetne másképp helyrehozni?
erdon.ro
Rencz Csaba
2011.01.19.
A Pallas Lexikon szerint háromféle árvíz van: a jégtorlódásból, az egyszerre olvadó hótömegből, illetve a nagy esőzésekből adódó. Én – nem szakember módján – egy negyediket is hozzátennék: az emberi butaságból fakadót. Az utóbbi hónapok szokatlan mennyiségű csapadéka okoz az Érmellék egy részén (is) árvizet. Ez így nem is pontos szóhasználat, hiszen folyó nem öntött ki, de a népnyelv a csapadékból és megemelkedett talajvízből álló belvizet is árvíznek említi – a bajban nem ad a nyelvi nüanszokra. A térségben nem volt szokatlan a sok víz, hiszen míg a korabeli Állami Vízügyi Bizottság az 1960–as évek végén nem terelte új mederbe az Ér folyót, és csapoltatta le a lápot, az emberek élete összefonódott a vizivilággal. A természet törvényei elleni hadakozás sosem kecsegtet sikerrel, a lecsapolt területek nem adták a remélt hasznot: a nád és sás nem hajlandó eltűnni, a víz „visszajön” amikor teheti. Ezt tetézte ellenszegülésével az emberi butaság, aminek kárvallottai azok, akiknek a mélyen fekvő területekre építkezési engedélyt adtak, akiknek szántót mértek a sokszor víz alá kerülő területeken. Az eredmény: nedves házfalak, rendszeresen vízzel megtelő pincék, elöntött udvarok, kertek – bosszúság, költség, idegeskedés. Az akkori felelősöket ma már botorság lenne keresni. Ám bűnüket jóvá lehetne tenni, mondják az Érmellék védelmezői: érdemes (természetvédelem) és hasznos (turisztika) lenne a legmélyebben fekvő területen visszaállítani a lápvilágot, a többin pedig megoldani a vízelvezetést. Kétségtelenül nagy munka. De nagy bűnt hogyan lehetne másképp helyrehozni?
