2013. november 12., kedd

Felépült a végtisztesség háza Érkeserűben

Felépült a végtisztesség háza Érkeserűben 


Reggeli Újság
D. Mészáros Elek

Hálaadó istentiszteletet tartottak szombaton Érkeserűben a közösségi összefogásnak és az isteni kegyelemnek köszönhető ravatalozó felépüléséért.


Avarszőnyeget terített az ősz a temetőkert felé szaporázók lába alá, ökörnyál marasztalta az arccirógató napsütést. Ünnepelt a falu, a kezükben vasalt zsebkendőt szorongató nénikék csakúgy, mint a virágcsokorral érkező fiatalok. Békesség ült a lápvilágra.

A fedett teraszt megtöltötték a falubéliek, nagyon készültek már erre az eseményre. Az igehirdetés szolgálatát felvezetendő a Nyéki Enikő irányította egyházi kórus keltette a szépet. Rákosi Jenő, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese a János evangéliumában olvasható Lázár feltámasztásának történetét bontotta mába mutató, aktuális üzenetté. Mint mondta, ez a hely csak e mostani alkalommal az örömé, többnyire könnyek, fájdalmak háza, amiben meg kell látnunk a feltámadás ígéretének valósághordozó voltát. Reménypermetként a krisztusi feltámadásra mutatott, ami erőt ad, hogy a gyászban is felfedezzük az örökélet hitnyitányát.


Oroszi Magda, Rákosi Jenő és a gyülekezeti kórus

Oroszi Magda helybéli lelkipásztor a ravatalozóról, mint temetői templomról beszélt, ahol a hátramaradottaknak alkalom adatik Isten igéjének befogadására, a megtérésre. A lelkésznő beszámolója során a ravatalozótörténet kronológiájával ismertette a jelenlévők. Feljegyzések szerint az „ekklésia” már 1812-ben épített halottasházat, külön részt, úgynevezett „színt” kialakítva a halottaik mellett „strázsálni” kívánóknak. XX. század eleji írás tanúsága szerint a község vezetősége arra kérte az egyházat, hogy az ótemetőből az új temetőbe áthelyezendő „hullaháznak” méltó helyet jelöljenek ki. Ennek megtörténtéről már nem szól a fáma.

A 2000-es évek elején ismét előtérbe került a ravatalozó építésének szándéka. De mivel a parókiaépítés már folyamatban volt, a megkezdett munkálat prioritással bírt. Közben folytak az egyeztetések a helybéli római katolikus egyház plébánosával és az egyháztanács tagjaival egy közös ravatalozó építésének lehetőségéről. A római katolikus egyház felsőbb vezetőségének tanácsára hivatkozva, a plébános elvetette az együttműködést.

Megemlítendő, hogy a reformátusok mellett a katolikus hívek is részt vettek az eseményen, a hálaadó istentiszteletre meghívott plébánosuk egyéb elfoglaltsága okán távol maradt.

A reformátusok eldöntötték, hogy egymaguk is felépítik a ravatalozót, teret engedve a római katolikus gyülekezeti tagoknak is a temetkezőhely használatához.

Az önkormányzat a vízvezeték-hálózat ravatalozóig való meghosszabbításával támogatta a közösséget. A mindössze kétszáz méterre lévő utcavégtől történő villanyáram kivezetésének költségeit már nem finanszírozta a községvezetés. „Kérjetek és adatik néktek, zörgessetek és megnyittatik…” igerésszel vértezetten a villanyművek nagyváradi igazgatójának ajtaján kopogtattak, aki segítséget ígért.

Példátlan volt az összefogás, Czirják Levente építészmérnök a tervezőmunkát vállalta el adományként. A 95 ezer lej értékű beruházás összege az évek során félretett terménypénzből, az egyházfenntartói járulékokból, a külön e célra gyűjtött kiróvások összegéből, valamint annak a kilencven családnak a jó szándékából tevődött össze, akik önkéntes adományokat adtak. Emellett többen jelentkeztek közmunkára volt, aki spontán módon egy csésze kávét, üdítőt, ásványvizet vitt a munkásoknak.

A tiszteletes asszony azonban óvatosságra intett, hogy bár önerőből épült a ravatalozó, de az emberi erőfeszítéseket a maguk helyén kell kezelni. Hisz mindez Isten kegyelméből valósulhatott meg, mert „…ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon az építők” (Zsolt. 127/1).


A gyülekezet főgondnokának, Munkácsi Imrének mond köszönetet a lelkésznő 

A többszöri kórusszolgálat mellett Vincze Ilona mondott verset, Kósa Zsuzsa szavalt. Oroszi Magda a ravatalozót ábrázoló, Fekete Hajnal készíttette tusrajzzal, ajándékozta meg a munkálatok során segédkezőket. A gyülekezet részéről pedig Vincze Ilona nőszövetségi alelnök mondott köszönetet a tiszteletesnő állhatatos munkájáért. Esperesi áldásmondást követően a jelenlévők belülről is megtekinthették az épületet, amely igen impozánsara sikeredett. Külön istentiszteleti teremet is kialakítottak benne, míg a nyolcvan négyzetméteres fedett teraszt tujasor ékesíti.

Már koradélutánba futott az idő, a kijáratnál kaláccsal, pálinkával kínálgatták az eseményről távozókat. A helyszín ismeretében, külső szemlélőnek groteszk látványt nyújthatott volna a sok elégedett, mosolygós arcú ember. De ők megérezték a titkot, a ketten vagy hárman egy akaraton lévőknek szánt ígéret valóságát. Velük volt az Isten.

2013. október 22., kedd

Református ravatalozó

 
Szeretettel hívunk mindenkit az október 26-án, szombat de. 11 órakor a református temetőben kezdődő, a ravatalozó felépülése alkalmából tartandó hálaadó istentiszteletre. Igét hirdet Rákosi Jenő, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese.

2013. március 30., szombat

Felújított fejfa Számadó Ernő sírján

Felújított fejfa Számadó Ernő sírján

Rencz Csaba 
2013. 04.02.

Halálának 30. évfordulóján, Nagyszombaton, koszorúzással avatták fel Számadó Ernő költő eredetileg 1997-ben állított, most felújított csónak alakú fejfáját az érkeserűi temetőben.

 
 Az 1997-ben állított, és 2013-ban felújított fejfa
 
A március végi kitartó esőzés csak "rásegít" az egykor lecsapolt érmelléki tájnak, amikor az visszaköveteli jussát: szerte víz alatt a földek jórésze, mintha csak a száműzött vízinövények és madarak újratelepedésére, a halászokkal surranó csónakokra várna. Éppen 30 esztendeje volt szombaton, hogy Számadó Ernő 1983. március 30-án elhunyt. Az 1907-ben Budapesten született költő sok viszontagság után lett a tájat megéneklő érmellékivé. A régió nem szűkölködik hírességekben, közöttük költőkben (Ady, Kölcsey, Kazinczy) sem, és a sorba beletartozik Számadó is - mondta a megemlékező istentiszteleten Gavrucza Tibor. A ny.lelkipásztor húsvét ünnepén felemlítette a költő "újjászületését" is, amikor a nélkülözés késztette öngyilkossági kísérlet határáról tért vissza az életbe az édesanyja énekeskönyvében talált 10 pengős láttán - mert Istennek terve volt vele, küldetése volt, még ha ezt falubelijei nem is vették észre. A "feltámadás" pedig folytatódott, amikor halála után másfél évtizednyivel - kérésének eleget téve - csónak alakú fejfa is került sírjára, az eredeti beton-márvány emlék mellé, azóta szavalóverseny, illetve az iskola is nevét viseli, majd versei is kötetekbe rendeződtek.

 
Gavrucza Tibor és Jakabffy László koszorúz

"Furcsa ország"

Az említett fejfa felújításának ötlete nemrég, éppen a szűk két hónapja tartott legutóbbi szavalóverseny idején tartott koszorúzáskor fogalmazódott meg, és mostanra meg is valósult. Az istentisztelet után, a temetőben, ahol már az esernyőkre is szükség volt, a felújítás kezdeményezője és anyagi támogatója, a nagyváradi Jakabffy László mérnök emlékezett arra, hogy az 1960-1970-es években sokat tartózkodott Érkeserűben, ám elmulasztotta a kapcsolatfelvételt Számadó Ernővel. Nem fordítottunk, és nem fordítunk elég figyelmet a körülöttünk élőkre, pótolhatatlan alkalmakat szalasztva el, ezzel mintegy kisiklanak a dolgok életünkben, mondta Jakabbfy László, tanácsolva: építsünk a kapcsolatokat, amíg arra módunk van. Boros József érmihályfalvai magyartanár pályáját Keserűben kezdte, nem sok jövőt jósolva magának "a furcsa országban", ám rájött, hogy az érmelléki táj egy ékszerdoboz, melyben Számadó Ernő egy kincs volt. 

 
A költő nevét viselő iskola diákjai mondtak verset

Emlékek

A helyi iskola két diákjának - Nyéki Petra és Dandé Csongor - szavalatai után megkoszorúzták a székelyhídi Juhász Imre által felújított fejfát: koszorúzott Gavrucza Tibor és Jakabffy László, az önkormányzat nevében Nyíri Sándor polgármester és Dandé Ottó alpolgármester, az iskola nevében Major Éva vezetőtanár és Faur-Kis Angéla tanárnő, a református egyházközségében Oroszi Magda lelkész. Az ünnepség szervezői az iskola egyik termében várták harapnivalóval a meghívottakat, ahol Rákóczi Lajos érköbölkúti tanár, a régió egykori parlamenti képviselője elevenítette fel az általa támogatott 1997. május 3-i fejfaállítás részleteit. Mint fogalmazott, a cél általában emlékhelyek, kegyhelyek teremtése volt, ezek sorába illeszkedett a Számadó-fejfa állítása, melyet pártoltak a helyi lakosok is.


Boros József érmihályfalvai magyartanár



Oroszi Magda református lelkipásztor

 
A megemlékezők egy része az érkeserűi református temetőben


2013. március 29., péntek

Boldog Húsvétot!


'Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.
Mert az ő számára mindenki él.'
(Lk 20,38)