Felépült a végtisztesség háza Érkeserűben

Felépült a végtisztesség háza Érkeserűben 

Reggeli Újság
D. Mészáros Elek

Hálaadó istentiszteletet tartottak szombaton Érkeserűben a közösségi összefogásnak és az isteni kegyelemnek köszönhető ravatalozó felépüléséért.

Avarszőnyeget terített az ősz a temetőkert felé szaporázók lába alá, ökörnyál marasztalta az arccirógató napsütést. Ünnepelt a falu, a kezükben vasalt zsebkendőt szorongató nénikék csakúgy, mint a virágcsokorral érkező fiatalok. Békesség ült a lápvilágra.

A fedett teraszt megtöltötték a falubéliek, nagyon készültek már erre az eseményre. Az igehirdetés szolgálatát felvezetendő a Nyéki Enikő irányította egyházi kórus keltette a szépet. Rákosi Jenő, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese a János evangéliumában olvasható Lázár feltámasztásának történetét bontotta mába mutató, aktuális üzenetté. Mint mondta, ez a hely csak e mostani alkalommal az örömé, többnyire könnyek, fájdalmak háza, amiben meg kell látnunk a feltámadás ígéretének valósághordozó voltát. Reménypermetként a krisztusi feltámadásra mutatott, ami erőt ad, hogy a gyászban is felfedezzük az örökélet hitnyitányát.

Oroszi Magda, Rákosi Jenő és a gyülekezeti kórus

Oroszi Magda helybéli lelkipásztor a ravatalozóról, mint temetői templomról beszélt, ahol a hátramaradottaknak alkalom adatik Isten igéjének befogadására, a megtérésre. A lelkésznő beszámolója során a ravatalozótörténet kronológiájával ismertette a jelenlévők. Feljegyzések szerint az „ekklésia” már 1812-ben épített halottasházat, külön részt, úgynevezett „színt” kialakítva a halottaik mellett „strázsálni” kívánóknak. XX. század eleji írás tanúsága szerint a község vezetősége arra kérte az egyházat, hogy az ótemetőből az új temetőbe áthelyezendő „hullaháznak” méltó helyet jelöljenek ki. Ennek megtörténtéről már nem szól a fáma.

A 2000-es évek elején ismét előtérbe került a ravatalozó építésének szándéka. De mivel a parókiaépítés már folyamatban volt, a megkezdett munkálat prioritással bírt. Közben folytak az egyeztetések a helybéli római katolikus egyház plébánosával és az egyháztanács tagjaival egy közös ravatalozó építésének lehetőségéről. A római katolikus egyház felsőbb vezetőségének tanácsára hivatkozva, a plébános elvetette az együttműködést.

Megemlítendő, hogy a reformátusok mellett a katolikus hívek is részt vettek az eseményen, a hálaadó istentiszteletre meghívott plébánosuk egyéb elfoglaltsága okán távol maradt.

A reformátusok eldöntötték, hogy egymaguk is felépítik a ravatalozót, teret engedve a római katolikus gyülekezeti tagoknak is a temetkezőhely használatához.

Az önkormányzat a vízvezeték-hálózat ravatalozóig való meghosszabbításával támogatta a közösséget. A mindössze kétszáz méterre lévő utcavégtől történő villanyáram kivezetésének költségeit már nem finanszírozta a községvezetés. „Kérjetek és adatik néktek, zörgessetek és megnyittatik…” igerésszel vértezetten a villanyművek nagyváradi igazgatójának ajtaján kopogtattak, aki segítséget ígért.

Példátlan volt az összefogás, Czirják Levente építészmérnök a tervezőmunkát vállalta el adományként. A 95 ezer lej értékű beruházás összege az évek során félretett terménypénzből, az egyházfenntartói járulékokból, a külön e célra gyűjtött kiróvások összegéből, valamint annak a kilencven családnak a jó szándékából tevődött össze, akik önkéntes adományokat adtak. Emellett többen jelentkeztek közmunkára volt, aki spontán módon egy csésze kávét, üdítőt, ásványvizet vitt a munkásoknak.

A tiszteletes asszony azonban óvatosságra intett, hogy bár önerőből épült a ravatalozó, de az emberi erőfeszítéseket a maguk helyén kell kezelni. Hisz mindez Isten kegyelméből valósulhatott meg, mert „…ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon az építők” (Zsolt. 127/1).

A gyülekezet főgondnokának, Munkácsi Imrének mond köszönetet a lelkésznő 

A többszöri kórusszolgálat mellett Vincze Ilona mondott verset, Kósa Zsuzsa szavalt. Oroszi Magda a ravatalozót ábrázoló, Fekete Hajnal készíttette tusrajzzal, ajándékozta meg a munkálatok során segédkezőket. A gyülekezet részéről pedig Vincze Ilona nőszövetségi alelnök mondott köszönetet a tiszteletesnő állhatatos munkájáért. Esperesi áldásmondást követően a jelenlévők belülről is megtekinthették az épületet, amely igen impozánsara sikeredett. Külön istentiszteleti teremet is kialakítottak benne, míg a nyolcvan négyzetméteres fedett teraszt tujasor ékesíti.

Már koradélutánba futott az idő, a kijáratnál kaláccsal, pálinkával kínálgatták az eseményről távozókat. A helyszín ismeretében, külső szemlélőnek groteszk látványt nyújthatott volna a sok elégedett, mosolygós arcú ember. De ők megérezték a titkot, a ketten vagy hárman egy akaraton lévőknek szánt ígéret valóságát. Velük volt az Isten.

Beköltöztünk a parókiába

A reménység meg nem szégyenít

Több évtizedes reménysége látszik megvalósulni gyülekezetünknek az új parókiarész megépülésével. A régen megfogalmazott vágyat, az építkezésre való gyűjtést és a munka megkezdését 2007-ben kezdte el a gyülekezet, kicsit félve az anyagi bizonytalanság miatt, ám az Ige erejével: "Az Úr erőt ad népének és megáldja." (Zsolt 29,11)

2008 végén a munka felénél járva ­– a zsoltárossal együtt kértük: "Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata. Kezeink munkáját tedd maradandóvá." (Zsolt 90,17)

Ebben az évben ennek az isteni jóindulatnak és gondviselésnek a szemtanúi lehettünk naponta, amikor mi a holnap felől aggodalmaskodtunk, Ő mindig kínálta a megoldást, küldte a segítőket, közmunkázókat, adományozókat, akik által előbbre haladt az ügyünk.

Idén készült el a villanyhálózat és a víz bevezetése, nyílászárók megrendelése és beállítása, a belső pucolás, gipszkartonozás, glettelés és festés közmunkázók jóvoltából; a padlózás, csempézés valamint az épület külső szigetelése – így, adventre az új parókiarész lakhatóvá vált.

Beköltözhetővé, de nem teljesen késszé, hiszen a régi és az új épületrész közötti átjárhatóság még nem megoldott; hiányzik még a központi fűtéshez a kazán és a fűtőtestek; a régi épületrész omladozó falainak megerősítése; a nyílászárók, a padlók cseréje; a teljes épület külső színezése. Igaz, hogy a gazdasági válság idején minden anyagi nehézség, minden emberi gyengeség ellenére is szépen haladtunk a munkával, de nem értünk a végére. Bízunk benne, hogy gyülekezetünk tagjai – látva eddig elért eredményeinket –, nem hagyják félbe a munkát, hanem felvállalják annak teljes befejezését.

A lelkészcsalád Isten iránti hálával és a munkát felvállaló gyülekezetet imádságban hordozó szívvel vette birtokába így is az új otthont, hallgatva az igei tanácsot: "Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled." (Zsolt 103,2)

Kívánjuk, hogy örömünk közös legyen.

Kívánjuk, hogy munkánk Isten dicsőségét, gyülekezetünk gyarapodását és a lelkészcsaládok békés, nyugodt életét szolgálja sokáig.

Egyedül Istené a dicsőség! Ámen.

Oroszi Magda
lelkipásztor
2009. december 4.
Krónika 2009/11

Csempézés, járdaöntés

Folyamatban van a nappali járólapjainak a letevése valamint a konyha csempézése. A kész állapotról is közlünk majd fotókat. A kazánházban még a végső simítások hátra vannak. Az új épület elején védőjárdát, lépcsőt és feljárót öntöttünk.

Lepadlóztuk a szobákat

A két szobába laminált padlót tettünk le, a nappaliba járólapok kerülnek majd. Folyamatban van a konyha csempézése.

Csempekályhák

Elkészültek a csempekályhák az új parókiarészbe - Bartha Sándor székelyhídi kályharakó mester munkájával. A két szobába egy-egy szimpla, a nappaliba egy dupla kályha, a konyhába pedig egy csempespór készült.

Nyílászárók

Június végén illetve július elején sikerült lépésenként beszerelni a új parókiarész nyílászáróit. A bejárati ajtó és a szobaablakok aranytölgyszínű PVC-keretű termopan ablakosak lettek; a belső ajtókat fenyőfából asztalossal készíttettük, míg a hátsó bejárati ajtó akciós fémajtó lett. Belső ajtók első szakaszban a két szobára és a fürdőre kerültek, a második pácolás és lakkréteg a festés befelyeztével kerül fel. A szobaablakokra reluxákat szereltettünk, a nappali nagyobb ablakára pedig a későbbiekben szalagfüggöny kerül. A termopán nyílászárókat érkeserűi illetőségű nagyváradi céggel, míg a faajtókat székelyhídi asztalossal készíttettük és szereltettük be. Ezúton is köszönjük szakszerű és gyors munkájukat. Következnek a kamra és kazánház ablakai és belső ajtói.

Készül a bejárati ajtó

A nappali ablaka

A konyhaablak szerelése

A homlokzat a nyílászárók beszerelése után

A székelyhídi asztalos munka közben

A reluxák szerelése

A krémszínű reluxák kívülről a még matricás keretek közt

A bejárati ajtó félig sötétített üveggel

A szobaajtók egyszeri tölgyfapácolás után

A konyha

Fémajtó a hátsó kijáraton (kazánház)

A szobaablakok festés után

Belülről...

... és kívülről

Járda

Az épület körüli védőjárda öntését előkészítendő közmunkával takarítottuk el a földet illetve a felhalmozódott törmeléket. Péter Áron traktorral, Vincze Károly, Báji Sándor, ifj. Szatmári Gábor, Kiss Norbert, Rózsa Róbert kétkezű munkával segített. Az egyház nevében köszönjük.

Deutz D'5505

(1966)

Falak glettelése

Elkezdtük a falak glettelését, festésre való előkészítését. A munkát Létai Imre, Amászka Sándor és Szűcs Ernő végzik.