Felépült a végtisztesség háza Érkeserűben
Reggeli Újság
D. Mészáros Elek
Hálaadó istentiszteletet tartottak szombaton Érkeserűben a közösségi összefogásnak és az isteni kegyelemnek köszönhető ravatalozó felépüléséért.
D. Mészáros Elek
Hálaadó istentiszteletet tartottak szombaton Érkeserűben a közösségi összefogásnak és az isteni kegyelemnek köszönhető ravatalozó felépüléséért.
Avarszőnyeget terített az ősz a temetőkert felé szaporázók lába alá, ökörnyál marasztalta az arccirógató napsütést. Ünnepelt a falu, a kezükben vasalt zsebkendőt szorongató nénikék csakúgy, mint a virágcsokorral érkező fiatalok. Békesség ült a lápvilágra.
A fedett teraszt megtöltötték a falubéliek, nagyon készültek már erre az eseményre. Az igehirdetés szolgálatát felvezetendő a Nyéki Enikő irányította egyházi kórus keltette a szépet. Rákosi Jenő, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese a János evangéliumában olvasható Lázár feltámasztásának történetét bontotta mába mutató, aktuális üzenetté. Mint mondta, ez a hely csak e mostani alkalommal az örömé, többnyire könnyek, fájdalmak háza, amiben meg kell látnunk a feltámadás ígéretének valósághordozó voltát. Reménypermetként a krisztusi feltámadásra mutatott, ami erőt ad, hogy a gyászban is felfedezzük az örökélet hitnyitányát.
Oroszi Magda, Rákosi Jenő és a gyülekezeti kórus
Oroszi Magda helybéli lelkipásztor a ravatalozóról, mint temetői templomról beszélt, ahol a hátramaradottaknak alkalom adatik Isten igéjének befogadására, a megtérésre. A lelkésznő beszámolója során a ravatalozótörténet kronológiájával ismertette a jelenlévők. Feljegyzések szerint az „ekklésia” már 1812-ben épített halottasházat, külön részt, úgynevezett „színt” kialakítva a halottaik mellett „strázsálni” kívánóknak. XX. század eleji írás tanúsága szerint a község vezetősége arra kérte az egyházat, hogy az ótemetőből az új temetőbe áthelyezendő „hullaháznak” méltó helyet jelöljenek ki. Ennek megtörténtéről már nem szól a fáma.
A 2000-es évek elején ismét előtérbe került a ravatalozó építésének szándéka. De mivel a parókiaépítés már folyamatban volt, a megkezdett munkálat prioritással bírt. Közben folytak az egyeztetések a helybéli római katolikus egyház plébánosával és az egyháztanács tagjaival egy közös ravatalozó építésének lehetőségéről. A római katolikus egyház felsőbb vezetőségének tanácsára hivatkozva, a plébános elvetette az együttműködést.
Megemlítendő, hogy a reformátusok mellett a katolikus hívek is részt vettek az eseményen, a hálaadó istentiszteletre meghívott plébánosuk egyéb elfoglaltsága okán távol maradt.
A reformátusok eldöntötték, hogy egymaguk is felépítik a ravatalozót, teret engedve a római katolikus gyülekezeti tagoknak is a temetkezőhely használatához.
Az önkormányzat a vízvezeték-hálózat ravatalozóig való meghosszabbításával támogatta a közösséget. A mindössze kétszáz méterre lévő utcavégtől történő villanyáram kivezetésének költségeit már nem finanszírozta a községvezetés. „Kérjetek és adatik néktek, zörgessetek és megnyittatik…” igerésszel vértezetten a villanyművek nagyváradi igazgatójának ajtaján kopogtattak, aki segítséget ígért.
Példátlan volt az összefogás, Czirják Levente építészmérnök a tervezőmunkát vállalta el adományként. A 95 ezer lej értékű beruházás összege az évek során félretett terménypénzből, az egyházfenntartói járulékokból, a külön e célra gyűjtött kiróvások összegéből, valamint annak a kilencven családnak a jó szándékából tevődött össze, akik önkéntes adományokat adtak. Emellett többen jelentkeztek közmunkára volt, aki spontán módon egy csésze kávét, üdítőt, ásványvizet vitt a munkásoknak.
A tiszteletes asszony azonban óvatosságra intett, hogy bár önerőből épült a ravatalozó, de az emberi erőfeszítéseket a maguk helyén kell kezelni. Hisz mindez Isten kegyelméből valósulhatott meg, mert „…ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon az építők” (Zsolt. 127/1).
A gyülekezet főgondnokának, Munkácsi Imrének mond köszönetet a lelkésznő
A többszöri kórusszolgálat mellett Vincze Ilona mondott verset, Kósa Zsuzsa szavalt. Oroszi Magda a ravatalozót ábrázoló, Fekete Hajnal készíttette tusrajzzal, ajándékozta meg a munkálatok során segédkezőket. A gyülekezet részéről pedig Vincze Ilona nőszövetségi alelnök mondott köszönetet a tiszteletesnő állhatatos munkájáért. Esperesi áldásmondást követően a jelenlévők belülről is megtekinthették az épületet, amely igen impozánsara sikeredett. Külön istentiszteleti teremet is kialakítottak benne, míg a nyolcvan négyzetméteres fedett teraszt tujasor ékesíti.
Már koradélutánba futott az idő, a kijáratnál kaláccsal, pálinkával kínálgatták az eseményről távozókat. A helyszín ismeretében, külső szemlélőnek groteszk látványt nyújthatott volna a sok elégedett, mosolygós arcú ember. De ők megérezték a titkot, a ketten vagy hárman egy akaraton lévőknek szánt ígéret valóságát. Velük volt az Isten.
