Biharország
D. Mészáros Elek
2012/01/10
Sáros-pocsolyásan tárulkozott ki az Érmellék karácsonykor, hiányzott a hintésnyi hó, ami mindent elfedez, ahogyan a Megváltó ígérete is leplet von a lelki rútságok fölé. A szépen gondozott érkeserűi református templomban nem volt hiábavaló a lelki „hóvárás”; falakon pattant a hozsánna, szószékről hangzott: beteljesedett az ígéret.
Ezúttal kettős papi jelenlét nyitotta az ünnepi együttlét másodnapját, Gavrucza Tibor nyugalmazott lelkipásztor mondandójához Pál apostol rómabeliekhez írt leveléből csippentette az igeelixírt: „Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit…”. Elmúlt az éjszaka, ködben felragyogó napfény hasított a világba, megérkezett Jézus az emberekhez. A teli templomos szenteste után már kissé visszább lépünk, lassan sápadni kezd a csoda, pedig nem kell sajnálni, hogy elmúlt az éjszaka, hisz évszázadok során erre vártunk, ebben reménykedtek az egymás lábnyomaiban haladó pásztorok is. Az éjszaka elmúlt, de el is kellett múlnia, hisz azért jött a Világ Világossága, hogy a sötétség, a bűn, az istentelenség eltűnjön. Nélküle guruló pénz a békességünk” – hangzott a veretes beszéd.
Oroszi Magda házigazda lelkipásztor megköszönte az igei szolgálatot, üdvözölte a vendégeket, akik nemcsak a templomi együttlét okán jöttek el, hanem Számadó Ernő új verseskötetének bemutatójára is kíváncsiak voltak. Gavrucza mint a könyv szerkesztője szólt a jelenlévőkhöz, gondozásában a második Számadó-kötet látott most napvilágot. A költőről elmondta, hogy a nyomorúság, a magány és a meghurcoltatás érlelte azzá, amivé lett, e csuda vadvilág értő és érző dalnokává. „Olyan sorsú ember, akinek kenyere mindig a zsíros felével esett a földre. Vallásos volt, de nem templomos, számára a lápvilág és a csillagos ég adatott az imádat helyéül, ahol soha nem feledte el, hogy ki az úr és ki a szolga ” – hangzott el a jellemzésben.
A bemutatott, A csend beszéde című versválogatást Gavrucza több akvarelljével illusztrálták, akárcsak az előző, Fenyőfa a lápon címűt is. Az előszót jegyző Boros József érmihályfalvi tanár, aki nyolc évet tanított Érkeserűben, a költőhöz fűződő barátságáról beszélt, aminek hozadékaként alkalomadtán ő is pennát ragadott, hogy rímekbe vesse gondolatait. A kötetben olvasható Borosnak Számadó emlékére írt egyik verse is.
Oroszi Magda tiszteletes budapesti antikváriumokból nehezen megszerzett, kuriózumnak számító Számadó-köteteket ajándékozott a költő nevét viselő helyi iskolának, valamint Fekete Hajnalnak, aki a költő élettársának, Sárikának az unokahúgaként sokat fáradozott a Számadó-kultusz megteremtéséért. A templomi eseményt Nyéki Enikő kántor szólóéneke és a helyi kórus szolgálata tette még ünnepibbé. Az eseménysort a nemrég felavatott Számadó-büszt megkoszorúzása zárta.
