"Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! Boldogok, akik lakoznak a te házadban; dicsérhetnek téged szüntelen!" (Zsoltárok könyve 84,2-5)
Miután az eresz és a kupás cserép is kiváló fészkelési lehetőségnek bizonyult a verebek, gerlék és fekete rigók számára, már csak az új parókiarész bejárata fölötti lambériázott ereszalja marad kiadatlan. Szentháromság vasárnapjának reggelén (május 30.), kiskonfirmációkor azonban egy pár füstifecske kezdett el fészket rakni a parókián, és egy hét leforgása alatt be is fejezték azt. Mivel a ház apraja, de nagyja is kedveli a madárcsicsergést, a madárvédők pedig amúgy is a 2010. esztendőt az egyre fogyó fecskék évének nyilvánították, úgy döntöttünk, hogy - természetesen- nem vesszük elejét a fészekrakásnak.
Bár éppen a bejárati rész emberek és macskák által sűrűn használt kellős közepén raktak fészket, reméljük, hogy a kábel lesz a fő tartózkodási helyük. Amennyiben a fiókák kikelésekor "piszkosra" fordul a helyzet, így a fészek alatt is lambériázni fogunk "fecskepelenkával".
Madárbarát templomkertünk és parókiakertünk mellett most már elmondhatjuk, hogy maga a parókia is madárbarát. A templomkertben alkalmi vendég a fülesbagoly és a kis fakopács, a parókiaudvar gesztenyefájának odúit a feketerigó, az istálló réseit a házi rozsdafarkú szokta kibérelni.
előtte...
... és utána
előtte...
... és utána
