2009. december 10., csütörtök

Beköltöztünk a parókiába

A reménység meg nem szégyenít

Több évtizedes reménysége látszik megvalósulni gyülekezetünknek az új parókiarész megépülésével. A régen megfogalmazott vágyat, az építkezésre való gyűjtést és a munka megkezdését 2007-ben kezdte el a gyülekezet, kicsit félve az anyagi bizonytalanság miatt, ám az Ige erejével: "Az Úr erőt ad népének és megáldja." (Zsolt 29,11)

2008 végén a munka felénél járva ­– a zsoltárossal együtt kértük: "Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata. Kezeink munkáját tedd maradandóvá." (Zsolt 90,17)

Ebben az évben ennek az isteni jóindulatnak és gondviselésnek a szemtanúi lehettünk naponta, amikor mi a holnap felől aggodalmaskodtunk, Ő mindig kínálta a megoldást, küldte a segítőket, közmunkázókat, adományozókat, akik által előbbre haladt az ügyünk.

Idén készült el a villanyhálózat és a víz bevezetése, nyílászárók megrendelése és beállítása, a belső pucolás, gipszkartonozás, glettelés és festés közmunkázók jóvoltából; a padlózás, csempézés valamint az épület külső szigetelése – így, adventre az új parókiarész lakhatóvá vált.

Beköltözhetővé, de nem teljesen késszé, hiszen a régi és az új épületrész közötti átjárhatóság még nem megoldott; hiányzik még a központi fűtéshez a kazán és a fűtőtestek; a régi épületrész omladozó falainak megerősítése; a nyílászárók, a padlók cseréje; a teljes épület külső színezése. Igaz, hogy a gazdasági válság idején minden anyagi nehézség, minden emberi gyengeség ellenére is szépen haladtunk a munkával, de nem értünk a végére. Bízunk benne, hogy gyülekezetünk tagjai – látva eddig elért eredményeinket –, nem hagyják félbe a munkát, hanem felvállalják annak teljes befejezését.

A lelkészcsalád Isten iránti hálával és a munkát felvállaló gyülekezetet imádságban hordozó szívvel vette birtokába így is az új otthont, hallgatva az igei tanácsot: "Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled." (Zsolt 103,2)

Kívánjuk, hogy örömünk közös legyen.

Kívánjuk, hogy munkánk Isten dicsőségét, gyülekezetünk gyarapodását és a lelkészcsaládok békés, nyugodt életét szolgálja sokáig.

Egyedül Istené a dicsőség! Ámen.

Oroszi Magda
lelkipásztor
2009. december 4.
Krónika 2009/11