Zivatarfelhők

Az elmaradhatatlan augusztusi viharok és áramkimaradások - majdnem hogy naptárszerűen - megérkeztek. A tegnap esti zivatarszerű esőzés egy hónap esőnélküliség után érkezett. A fényképek a gyülekezeti terem udvarán készültek.

"A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt: kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik. Ő azonban így válaszolt nekik: „Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? E gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele.” Ezzel otthagyta őket, és elment."

(Máté evangéliuma 16,1-4)

"Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat."

(Prédikátor könyve 11,4)

"Mert erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben, mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar. Mint hőség a szikkadt földet, megalázod a zajongó bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét."
(Ézsaiás könyve 25,4-5)

"Íme, az ÚR forgószele, lángoló haragja árad, mint kavargó szélvész kavarog a bűnösök feje fölött. Nem szűnik meg az ÚR haragja, amíg el nem végzi, és meg nem valósítja szíve szándékait. Az utolsó időben fogjátok fel ennek értelmét."
(Jeremiás könyve 23,19-20)

"Sion fiai, vigadjatok és örüljetek, mert Istenetek, az ÚR megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen."
(Jóel könyve 2,23)

"Kérjetek esőt az ÚRtól a tavaszi eső idején! Az ÚR alkot viharfelhőket, ő ad záporesőt és mezei növényeket mindenkinek."
(Zakariás könyve 10,1)

"Mert Ő ellát a föld széléig, mindent lát az ég alatt. Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a vizek mértékét, megszabta az esőnek a rendjét és a mennydörgő viharfelhő útját: akkor megtekintette és számba vette, elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet. Az embernek pedig ezt mondta: Íme az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem."

(Jób könyve 28,24-28)

"Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen. Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál, amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre. Értheti-e valaki, miért terül szét a viharfelhő, miért dörög annak sátra? Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja. Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen. Mindkét kezét villámfény borítja, és ráküldi ellenfeleire. Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledését. Bizony, megremeg ettől a szívem, és csaknem kiugrik a helyéből. Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, mely szájából jön ki. Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig. Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon: szüntelenül hallatszik a hangja. Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon. Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg minden ember, hogy most ő cselekszik! A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik. Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg. Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncél lesz. Majd nedvességgel terheli meg a felleget, és villámot szór a felhő. Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén. Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből. Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit! Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőben? Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a tökéletes tudás csodái? Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet? Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör? Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt. Kell-e mondani neki, ha beszélni akarok? Mondta-e valaha ember, hogy el akar veszni? Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul. Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás. A Mindenhatót nem tudjuk megtalálni, hatalma fenséges. A jogot és a teljes igazságot mégsem nyomja el. Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat."
(Jób könyve 36,26-37,24)