- Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején honvédnek vonult be Fráter Ferenc szolgabíró.
- A református presbitérium 1848. november 13-i gyűlésének 7. sz. határozata szerint pedig Dorkó Miklós tanító önként beállt honvédnek és Nagybecskereknél a rácok elleni csatában elesett.
- Az 1849. év első napján a református egyházközség közgyűlése úgy határoz, hogy "heverőben levő 180 fontos harangunkat ajándékozzuk a hazának álgyú öntetésére." (Presbiteri Jegyzőkönyv II. 20.)
- A honvédek részére az érkeserűiek fehérneműt is adományoztak: 39 inget, 22 lábravalót, 8 lepedőt és 16 törülközőt, illetve Újvári Nina és Biri 4 font tépést. (Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben, KRE, Nvárad 1999.)
- Érkeserűi születésű volt az a zemplén megyei nemesi családból származó Boronkay Ferenc (1821-1874), aki honvédszázados volt a szabadságharcban, 1867-ben pedig a Bihar megyei honvédegylet tagja. (Bóna Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49, Bp. 1987.)
- 1849-ben volt a református gyülekezetben a legtöbb temetés: összesen 186. Ez javarészt a faluban pusztító kolerajárványnak köszönhető. Csak június 17. és július 31. között, mintegy másfél hónap alatt 120-an haltak meg kolerában. Volt olyan nap (július 4.), hogy 9 halottat temettek. A bejegyzés szerint az első 10 halottat még "tanítással", a többi 110-et "énekszóval" temették el. "Ezeken felül a forradalmi harczban hányan estek el ezen évben még nem tudhatni" – írja a lelkész az éves lezárást követően, ám bejegyzést a szabadságharcban elesettekről később sem találunk. (Temetési Anyakönyv V. 8.)
Összeállította: Oroszi Kálmán
