Pénteken közel 130-an érkeztek az érkeserűi református templomba, hogy Mihály Balázs helybeli római katolikus plébános szolgálatát meghallgassák.
A helybeli lelkész liturgikus felvezetését követően, a tisztelendő olvasmányként Ezékiás király betegségének és gyógyulásának történetét (2Kir 20), evangéliumként pedig a vak Bartimeus történetét (Mk 10) olvasta fel. Az egy éve Érkeserűben szolgáló plébános örömét fejezte ki, hogy az ő részvételével is hozzájárulhatott az imahét ökumenikus voltálhoz, ugyanakkor sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az egyház szétszakadva él, mint ahogyan Krisztus köpenyét is szétszaggatták és osztoztak rajta a keresztfa tövénél.
A nap témája a keresztyén ember viszonyulása a betegséghez és a szenvedéshez volt. A szenvedést minden kereszténynek be kell építeni értékrendjébe, mindenki - Krisztushoz hasonlóan - fel kell vegye és el kell hordozza saját keresztjét, mely sohasem erőnk fölötti, hiszen Isten erőt is ad elhordozására. A szenvedés ugyanakkor az örök üdvösséget szolgálja, hiszen mint a védőoltás az azt sírva elszenvedő gyermeknek, úgy, "a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk" (2Kor 4,17); lépcsőfokok és tisztítótűz tökéletességünkhöz; eggyé kell válljon a szeretettel, hiszen mindkettőben Isten van jelen, mégha meg is engedi a gonosz szabadságát, a konkoly növekedését is saját emberi szabad akaratunk mellett - mely éppen gyarlóságunk, így szenvedéseink oka is. A betegségek, szenvedések pedig szinte szükségesek a megújuláshoz, az élet értékeléséhez és megbecsüléséhez, az önismerethez.
A plébános úr nemcsak igei, hanem zenei szolgálatot is végzett közöttünk, hiszen orgonajátékkal is megörvendeztetett bennünket. Az orgonán előadott zenei misetételeken, J.S. Bach prelúdiumokon és fúgákon kívül szaxofonon is előadott egyházi dallamokat. Ökumenikus összejövetelünket a Himusz eléneklésével zártuk.
Isten áldja és tartsa meg az érkeserűi katolikus közösséget és plébánosukat!
A helybeli lelkész liturgikus felvezetését követően, a tisztelendő olvasmányként Ezékiás király betegségének és gyógyulásának történetét (2Kir 20), evangéliumként pedig a vak Bartimeus történetét (Mk 10) olvasta fel. Az egy éve Érkeserűben szolgáló plébános örömét fejezte ki, hogy az ő részvételével is hozzájárulhatott az imahét ökumenikus voltálhoz, ugyanakkor sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az egyház szétszakadva él, mint ahogyan Krisztus köpenyét is szétszaggatták és osztoztak rajta a keresztfa tövénél.
A nap témája a keresztyén ember viszonyulása a betegséghez és a szenvedéshez volt. A szenvedést minden kereszténynek be kell építeni értékrendjébe, mindenki - Krisztushoz hasonlóan - fel kell vegye és el kell hordozza saját keresztjét, mely sohasem erőnk fölötti, hiszen Isten erőt is ad elhordozására. A szenvedés ugyanakkor az örök üdvösséget szolgálja, hiszen mint a védőoltás az azt sírva elszenvedő gyermeknek, úgy, "a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk" (2Kor 4,17); lépcsőfokok és tisztítótűz tökéletességünkhöz; eggyé kell válljon a szeretettel, hiszen mindkettőben Isten van jelen, mégha meg is engedi a gonosz szabadságát, a konkoly növekedését is saját emberi szabad akaratunk mellett - mely éppen gyarlóságunk, így szenvedéseink oka is. A betegségek, szenvedések pedig szinte szükségesek a megújuláshoz, az élet értékeléséhez és megbecsüléséhez, az önismerethez.
A plébános úr nemcsak igei, hanem zenei szolgálatot is végzett közöttünk, hiszen orgonajátékkal is megörvendeztetett bennünket. Az orgonán előadott zenei misetételeken, J.S. Bach prelúdiumokon és fúgákon kívül szaxofonon is előadott egyházi dallamokat. Ökumenikus összejövetelünket a Himusz eléneklésével zártuk.
Isten áldja és tartsa meg az érkeserűi katolikus közösséget és plébánosukat!
