Balaskó Vilmos
Kolozsvári teológiai tanulmányai befejezése után 1937-1940 között Érkeserűben segédlelkész Orosz Lajos lelkész-földbirtokos mellett.
Érkeserűben az ő nevéhez fűződik a bibliakörök vezetése, valamint a Református Nőszövetség és Leányszövetség újraalakítása 1939-ben.
Mint okleveles vallástanár 1945-ben Máramarosszigeten, 1946-ban Érmihályfalván gimnáziumi vallástanár és igazgató. Az 1948-as tanügyi reformmal vallástanári állása megszűnt, egy évig parókiát sem kapott.
1949-től Érolasziban lelkipásztor. 1953-ban Asszonyvásárára is beszolgál.
1958. május 21-én őt is letartóztatják az érmihályfalvi csoporttal együtt. Sass Kálmánnal együtt halálra ítélik, ám testvére, Balaskó Nándor szobrászművész közbenjárására előbb életfogytiglanra, majd 25 év börtönre ítélik. 1964-ben közkegyelemmel szabadul. Szintén 25 évre büntették a harmadik érmelléki elítélt lelkészt: a biharvajdai Virágh Lajost.
A 80-as években kelt megemlékezéseiben – melyet 2001-ben adtak ki: Élet a föld alatt címmel – érkeserűi szolgálatáról (117-129.o.), a Sass Kálmán-perről és börtönélményeiről, Számadó Ernő érkeserűi költő-fogolytársáról (33-34., 153-154.o.) egyaránt ír.
A Sass Kálmán-csoport nagyváradi peréről írt megemlékezése az Akik imádkoztak üldözőikért című börtönvallomásokat és emlékezéseket tartalmazó kötetben jelent meg.
1995-ben Pro Ecclesia Militans díjjal tűntetik ki.
"Mikor odakerültem e tágas, nádfedeles falusi parókiára, hamar jól körülnéztem. Egyedül laktam ott, a főnököm már évekkel azelőtt kiköltözött a tanyára és onnan járt be szolgálatra. A parókia közepén volt az én szobám. Most szépen be volt rendezve részemre, de eredetileg pitvarnak volt építve, nagy, ún. sátoros szabad kéménnyel. A főnököm modernizálta. Ebből nyílt jobbra a hatalmas falusi konyha, amelynek még a jó széles tornácról is volt bejárata a cselédek részére. Balra nyílt a nagy lakószoba, s abból még egy kisebb szoba. A tornác bal végében volt az iroda. Az egész épület kelet-nyugati irányban, keresztben feküdt egy sarok telek közepén az elejével délnek. A telek utca felőli részén virágos kert volt, gruppokkal, díszbokrokkal, a hátsó felén pedig istállóval, valamikor méhes és gazdasági udvar volt. "
"Egy adoma is van a keserűiekről. Vásárban megkérdik az egyik embertől: hová való kend? Én Érkeserűbe. Hogy hívják kendet? Keserű Jánosnak. Mit árul kend? Tormát! – Keserű akkor magának az egész élete!"
(Részletek Balaskó Vilmos: Élet a föld alatt c. művéből)
református lelkész, politikai elítélt, emlékíró
Szalacs, 1914. szeptember 19. – Máramarossziget, 2004. január 20.Kolozsvári teológiai tanulmányai befejezése után 1937-1940 között Érkeserűben segédlelkész Orosz Lajos lelkész-földbirtokos mellett.
Érkeserűben az ő nevéhez fűződik a bibliakörök vezetése, valamint a Református Nőszövetség és Leányszövetség újraalakítása 1939-ben.
Mint okleveles vallástanár 1945-ben Máramarosszigeten, 1946-ban Érmihályfalván gimnáziumi vallástanár és igazgató. Az 1948-as tanügyi reformmal vallástanári állása megszűnt, egy évig parókiát sem kapott.
1949-től Érolasziban lelkipásztor. 1953-ban Asszonyvásárára is beszolgál.
1958. május 21-én őt is letartóztatják az érmihályfalvi csoporttal együtt. Sass Kálmánnal együtt halálra ítélik, ám testvére, Balaskó Nándor szobrászművész közbenjárására előbb életfogytiglanra, majd 25 év börtönre ítélik. 1964-ben közkegyelemmel szabadul. Szintén 25 évre büntették a harmadik érmelléki elítélt lelkészt: a biharvajdai Virágh Lajost.
A 80-as években kelt megemlékezéseiben – melyet 2001-ben adtak ki: Élet a föld alatt címmel – érkeserűi szolgálatáról (117-129.o.), a Sass Kálmán-perről és börtönélményeiről, Számadó Ernő érkeserűi költő-fogolytársáról (33-34., 153-154.o.) egyaránt ír.
A Sass Kálmán-csoport nagyváradi peréről írt megemlékezése az Akik imádkoztak üldözőikért című börtönvallomásokat és emlékezéseket tartalmazó kötetben jelent meg.
1995-ben Pro Ecclesia Militans díjjal tűntetik ki.
"Mikor odakerültem e tágas, nádfedeles falusi parókiára, hamar jól körülnéztem. Egyedül laktam ott, a főnököm már évekkel azelőtt kiköltözött a tanyára és onnan járt be szolgálatra. A parókia közepén volt az én szobám. Most szépen be volt rendezve részemre, de eredetileg pitvarnak volt építve, nagy, ún. sátoros szabad kéménnyel. A főnököm modernizálta. Ebből nyílt jobbra a hatalmas falusi konyha, amelynek még a jó széles tornácról is volt bejárata a cselédek részére. Balra nyílt a nagy lakószoba, s abból még egy kisebb szoba. A tornác bal végében volt az iroda. Az egész épület kelet-nyugati irányban, keresztben feküdt egy sarok telek közepén az elejével délnek. A telek utca felőli részén virágos kert volt, gruppokkal, díszbokrokkal, a hátsó felén pedig istállóval, valamikor méhes és gazdasági udvar volt. "
"Egy adoma is van a keserűiekről. Vásárban megkérdik az egyik embertől: hová való kend? Én Érkeserűbe. Hogy hívják kendet? Keserű Jánosnak. Mit árul kend? Tormát! – Keserű akkor magának az egész élete!"
(Részletek Balaskó Vilmos: Élet a föld alatt c. művéből)
