Híres keserűiek: Számadó Ernő

Számadó Ernő
költő, meseíró, politikai elítélt
Budapest, 1907. december 11. – Érkeserű, 1983. március 30.

Költő és meseíró, versei és tanulmányai által az Érmellék megörökítője. Nem volt sem érmelléki, sem keserűi, de azzá lett.

Budapesten látta meg a napvilágot egy Seligo nevű olasz apa és Számadó nevű anya gyermekeként. Seligo néven került az anyakönyvbe, de nevét később hivatalosan is megváltoztatja.

Az órásinasból, kifutóból, írnokból, vándorszínészből és festőből lett költő verseskötetei, meséi a háború előtt is megjelentek Budapesten. Az Írók Szövetségénél jól ismerte József Attilát, akivel többször találkozott is. Már ekkor nagyon szegény volt és abból tartotta fenn magát, hogy a Magyar Rádióban népmeséket mondott el. A 40-es évek elején versesköteteit betiltották.

A háború után vándorszínészként érkezik Érkeserűbe, akkor ismerkedik meg majdani élettársával, Fekete Sárikával, helybéli özvegy földbirtokos-asszonnyal. Itt keres menedéket és megnyugvást, nyer ihletforrást az Érmellék és Érkeserű lápvidékéből.

Romániában 1950-ben A csodálatos miskapipa címmel jelenik meg mesekötete; majd 1974-ben a Nagyapó mesefája sorozat 4. kötetében jelenik meg számos meséje, melynek érkeserűi és más érmelléki helyszíneket ad.

1958 júniusában 73 társával – a Sass Kálmán által képviselt érmihályfalvi csoporttal – együtt "hazaárulás" és "az államrend elleni fegyveres összeesküvés" vádjával letartóztatták. Sass Kálmán érmihályfalvi lelkipásztor perében hatodrendű vádlott volt. Számos társával együtt "csak" 25 év börtönre ítélték. Életét és fogságát Balaskó Vilmos fogolytársa örökítette meg emlékirataiban. 1963-ban szabadult, élete hátralevő 20 évét Érkeserűben töltötte szegényes körülmények közt.

Érkeserű "mesebácsija" aki nemcsak a falut járva mesélt, hanem írásban is megörökítette a "láperdők szigetén", az "árvalányhajas nagy puszták kellős közepén" fekvő falut, Érkeserűt; meséiben életre kelnek a "roppant kiterjedésű nádasok, mocsarak, morotvák, láperdők, dágványok, tavak, erek."

1983-ban a református temetőbe helyezik örök nyugalomba, sírját mára csónakalakú fejfa jelzi. Az érkeserűi Általános Iskola 1997 szeptembere óta viseli a "Számadó Ernő" nevet.

Verseskötetei: Újsütet kenyér (1932); Arccal borulok a földre (1934); Májusfa (1937); Karácsony (194?); Új harcok elé (1940); Új versek [Sértő Kálmánnal, Szerető Sándorral] (1940); Meg kell a búzának érni... (1941); Számadó Ernő, Szerető Sándor, Tábor István versei (1941); Miénk a holnap! (1941); És mégis győzünk! (1942); Segíts meg, emberségem! [Gábor Ferenccel, Máté Imrével] (Buk. 1984).

Meséskötetei: Fonóka mesék (1939); Mesemalom (1940); Az özönhajú varga meséi (1943); Csodálatos miskapipa (Buk. 1950).

Több, az Érmelléket bemutató néprajzi és természetrajzi tanulmány szerzője; dr. Andrássy Ernő érmihályfalvi régész barátja és munkájában segítője volt.