orvos, természettudományi író, debreceni kollégiumi tanár
Érkeserű, 1804. november 28. – Debrecen, 1847. július 23.
A Csécsy-Nagy család címereFia Csécsi Nagy János érkeserűi lelkésznek (akinek szolgálati idejére esett a református templom bővítése is), apja Csécsi Nagy Miklós szatmári, majd makói lelkésznek.
A család 1635-ben II. Ferdinánd királytól kapott nemesi rangot; címerükben: hármas halom koronás középsőjén álló griff jobbjában kardot tart.
Csécsy Nagy Imre közép- és felsőfokú tanulmányait a Debreceni Kollégiumban végezte; egy évet pedig Lőcsén tölt a német nyelv elsajátítása végett.
1831–36 között orvostudományt hallgatott Pesten és Bécsben. Orvosi diplomát 1837-ben nyert Bécsben. Debrecenben folytatott orvosi gyakorlata mellett természettudományokkal is foglalkozott.
A debreceni református kollégium épülete a reformkorban
1839-ben megválasztották a Debreceni Református Kollégium természettudományi tanszékére, ahol az ásvány-, növény- és vegytan tanára lett. Kiváló gyűtjő–kísérletező–szemléltető tanártípus volt. 1840-től kezdve megindítja a növénygyűjtést, több ezerrel gyarapítja az ásványmúzeumot és a fizikai szertárat. Tanszékét 1847-ig, halálig tölti be, amikor a Kollégium "azzal becsülte meg, hogy saját halottjaként pénztára költségén temettette el; ugyanakkor az ifjúság önkéntes gyászt öltött."
1844-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta.
Természettudományi cikkei több folyóiratban jelentek meg. Számos növénytani, földrajzi és orvosi tanulmány és tankönyv szerzője, mely közül sok kéziratban maradt.
Megjelent művei: A botanikai magyar műnyelv javításáról (1824); A természet ismeretének a tudományos műveltségre ható befolyásáról (1839); A fénysugár polarisatiojáról (1840); Tiszta Erkölcstudomány (1842, 1844, 1854); Földünk s néhány nevezetesb ásvány rövid természetrajza (1842); Értekezés a dunamelléki helv. hitvallást követő egyházkerületbeni superintendens választás és egyházigazgatás tárgyában (1843).
