Radics Antal SJ
jezsuita szerzetes, fizikus, egyetemi tanár
Érkeserű, 1726. november 12. – Cseklész, 1773. szeptember 15.
Érkeserű, 1726. november 12. – Cseklész, 1773. szeptember 15.
Érkeserűi születésű jezsuita áldozópap és tanár, a bölcsészet doktora, később plébános. 1746-ban lép be a jezsuita rendbe. A Pázmány Péter püspök által 1635-ben alapított nagyszombati jezsuita egyetemen előbb mennyiségtant, Budán bölcsészetet (filozófiát), majd ismét Nagyszombaton egyház- és világtörténelmet tanított. 1769-ben világi pap: cseklészi plébános lett.
A nagyszombati egyetem és templom
Jelentős tankönyvíró, különösen a (newtoni, ill. Boscovich-féle) fizika egyik jelentős, korai magyar képviselője. Tankönyveket, bevezetéseket írt még a természet-filozófia, a logika és a metafizika körében – többnyire latin nyelven.
Introductio in philosophiam naturalemTudományos munkái: Principia Boscovichii singulari tractatu illustrata (Buda, 1765); Institutiones physicae (Buda, 1766); Introductio in philosophiam naturalem (Buda, é.n.); Institutiones logicae & metaphysicae (Buda, 1766).
Institutiones physicaeEgyházi írásai Szűz Mária szentséges fogantatásáról: Oratio de sanctissimae virginis illibato conceptu (Nagyszombat, 1749) és Loyolai Szent Ignác rendalapítóról: Panegyricus Divo Ignatio de Lojola soc. Jesu fundatori dictus (Nagyszombat, 1759) jelentek meg.
Magyarul megjelent írása: Szerencsés hadi esete Loyola szent Ignácznak, mellyet Jézus-társaságának nagyszombati akadémia templomában ... a megnevezett patriarkának ünnepe napján élő nyelvel hirdetett és azon universitásnak kivánságára nyomtatásban kibocsátott (Nagyszombat, 1759).
